A vendégek és vitatémáik

Időnként akarva és akaratlanul is hallom, hogy vendégeim miről beszélgetnek, olykor vitatkoznak egymással. Egy ilyen kisebb vita zajlott a napokban, ami mellett nem tudtam elmenni, szótlanul, legalább is nem tudtam nem kiírni ide.

furdőszobával kapcsolatbanA szóváltás elejét nem hallottam, és nem is tudom megmondani, hogy miből alakulhatott ki a hevesebb beszélgetés, az viszont biztos, hogy majdnem felborult a lekváros bukta amit már vagy egy fél órája majszoltak. Azt el kell, hogy mondjam, hogy a vendéglátásban sok mindent tapasztal az ember. Az szinte megszokott, hogy péntek este és szombat reggel sört szeretnének kérni a pultból, amit egy péktermékekkel foglalkozó üzlet kínálatából nem könnyű teljesíteni, és az is megszokott, hogy egyesek az illetlenség minden fokát kimerítve rendelnek, vagy hát leginkább vakkantanak valamit az orrunk alá. Az viszont kevésbé megszokott, hogy két tisztességben megőszült mamóka a bukta közepén áthaladva, akkora hangerővel vitatkozik a fürdőszobával kapcsolatban, hogy a Szigeten lenyomnák decibelben a Pink hangerejét is. Na most a probléma ott adódhatott – egy megszeppent harmincas anyuka szerint-, mikor az egyik nagyanyó kiöntötte a kávéjának egyharmad részét a földre, és amikor feltörölte, kifejtette véleményét arról, hogy az üzletben lefektetett járólap nem lenne megfelelő fürdőszobai használathoz, mert csúszik mint Koós Lajos haknija a Muzsika tv élő adásában. A másik vendégem szerint viszont ez a padló nem, hogy nem csúszik, hanem egyenesen odatapasztja az egyszeri járókelőt a zéró ponthoz. És kérem ebből a kis aprócska, picike és egyszerű problémából bontakozott ki az a vita, amelynek következtében majdnem bukta az egyik a buktát. Fergeteges volt hallani, hogy miként lehet több mint ötven év felgyülemlett feszültségét válogatott sértésekkel kiadni. A fiatalabb vendégeink, meg csak pislogtak, mint az a bizonyos borjú. Sokan nem tudják, hogy a Hernyótalpas Mari Néni, az bizony egy komoly páncélos járgány volt még anno a rendszerváltás előtt, és sokak nem szerették akkoriban. Leginkább azért, mert egy szovjet tank volt, aminek vezetői nem igazán tisztelték se a magántulajdont, se gyakorlatilag semmit se. Így amikor az egyik néni a másik fejéhez vágta, hogy olyan erőszakos, vagy mint a hernyótalpas mari néni, akkor a másik csak pukkadozott és nem tudott visszavágni, pedig nagyon forgatta a fogaskerekeket a fejében. Hirtelen felindulásból gondolt arra, hogy akkor az előtte lévő kávés csészét fogja és hozzávágja barátnőjéhez, de még idejében sikerült lebeszélni erről a nem túl átgondolt és általunk abszolút nem jóváhagyott tervéről. Miután nem esett kár sem a vendégekben, sem pedig a berendezésben úgy döntöttünk, hogy ideje lenne befejezni a rögtönzött csetepatét, így megkértük kedves vendégeinket, hogy minimalizálják, a basszus gombjukat vagy pedig folytassák az éles hangvételű szóváltást odakint. Szerencsékre hajlandóak voltak abbahagyni a vitatkozást és inkább megenni a maradék lekváros buktát, így legalább éhesek nem maradtak.

Egyébként az egyik ismerősöm szerint tényleg nem csúszik a padló, mert csúszásgátlóval van bevonva, és ő már csak tudja, mert bárhol képes álló pozícióból elvágódni, legyen az a benzinkút, szórakozóhely, vagy a saját lakása. Próbálkozott már különböző gumitalpú cipőkkel, ilyen meg olyan csodaszerekkel, amelyek megakadályozzák a csúszást, de eddig semmi haszna nem volt belőle. Viszont azt mondta, hogy az én padlómnak jó a felülete, mert egyáltalán nem csúszik, hiszen még egyetlen egyszer sem vágta hanyatt rajta magát. Egy szónak is száz a vége, az biztos, hogy ha majd egyszer fel kell újítanom a saját lakásomat, és esetleg fürdőszoba ötletekről fogok diskurálni a feleségemmel, akkor ez a két néni az eszembe fog jutni, és a bolti eladóhoz az lesz az első kérdésem, hogy csúszik-e a járólap.

 

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.