Kozmetikumok a sütödében

Az egyik legjobb barátnőm anyukája szokott nekünk mesélni arról, hogy milyen kalandos is volt az ő fiatalkora. A kortársaihoz képest ő későn házasodott és vállalt gyereket, ezért volt mindenre ideje és lehetősége fiatalkorában. Kicsit néha úgy érzem, hogy ő a harminc évvel korábbi kiadásom, és ezt néhány sztorijával szépen alá is támasztja.

Az egész kalandozása ott kezdődött, hogy fiatalon ő is hatalmas lázadó volt, akár csak a lánya vagy én. Azzal a különbséggel, hogy a lánya ezt hamar kinőtte, de Andi (az anyuka) és én is egy kicsit tovább ragadtunk ebben a világban, de az is lehet, hogy már örökre ilyenek maradunk.

Már 16 évesen megtalálta a nagy szerelem, amiről persze próbálták a szülei meggyőzni, hogy ez még nem az, de ő hajthatatlan volt, és csak azért, hogy senki ne ellenezze a kapcsolatot, elköltözött otthonról, otthagyta az iskolást, amit aztán csak felnőtt fejjel fejezett be, és elkezdett dolgozni egy pécsi sütödében, hogy fenn tudja magát tartani. Andiról azt azért tudni kell, hogy három gyerek után is nagyon csinos, de fiatalkorában egyenesen gyönyörű volt, és hát ehhez egy jó nagyfokú hiúság is társult, mely odáig fajult, hogy hiába kellett már sokszor reggel 5-6 órára beérni, mindig gyönyörűen ki volt festve. Sőt a táskájában mindig rengeteg kozmetikum volt vele, mert ha napközben egy kis diszkomfort érzése támadt, akkor már azonnal meg is igazította a sminkjét. Adódott is ebből néha probléma, mert amikor egyedül volt a kiszolgáló térben, akkor sem zavartatta magát. Fogta a kis diszkrét női táskáját és tonnaszámra borította ki a pultra a kozmetikumokat, és szünet hiányában a kiszolgáló térben igazította meg sminkjét, hogy azért a vendégeket ne kelljen magukra hagyni. Egyszer kétszer, amikor a felettese ezt látta, akkor bosszankodott és jelezte nem tetszését, de Andit ez nem érdekelte. Sőt, volt olyan is, hogy egy-két férfi vendég a védelmére kerekedett. Sajnos ez a főnököt legtöbbször nem igazán hatotta meg, mert állítólag imádott uralkodni az emberek felett, és nem tűrte, ha valami nem az akarata szerint történik. Andi egy idő után feladta, és csak akkor engedte meg magának a kozmetikumaiban való fürdőzést, ha a főnök nem volt ott, vagy ha egyáltalán nem volt vendég a sütödében. Előbbi merénylete még teljesen érthető volt, hiszen akkoriban még nem voltak biztonsági kamerák, ám az utóbbi vállalkozásai igen merésznek bizonyultak, ugyanis olyankor elment a mosdóba a kis kozmetikumai társaságában, és ott frissítette fel magát. Ilyenkor azonban soha nem lehetett tudni, hogy ki jön be ez idő alatt a sütödébe, és volt arra precedens, hogy néhány ilyen alkalommal a főnöke lepte meg. Ilyenkor jöhetett a magyarázkodás, melyet kemény szidás követett, majd újból az ígéretek, melyeket ugye nem igen illett megszegni.

Körülbelül 3 évig működött ez így, végül a főnök, Andi szerint a labilis idegrendszere miatt, a főnök szerint az állandó veszekedés és utasítgatás miatti fáradtságérzésnek köszönhetően kirúgta Andit, és ezen túl csak férfiakat alkalmazott. Andi először kétségbeesett, majd rájött, hogy valójában hálásnak kell lennie, ugyanis a volt főnökének ez a döntése indította el azon az úton, hogy végre a háta mögött hagyta Pécset, és nekiindult a fővárosnak. Még az első egy évet az akkori párjával töltötte el itt, majd a szakításukat követő egy évben ismerkedett meg a jelenlegi férjével, három gyermekének édesapjával. Itt fejezte be aztán a tanulmányait is és végül beteljesítette a szülei kívánságát, ugyanis pontosan olyan életet kezdett el élni, melyet neki szántak. Csak egy kis kerülőútra volt szüksége, hogy célba érhessen.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.