Így gyógyultam meg hamar az ACC 200 készítmény segítségével

acc 200Tavaly nyáron egy sütödében dolgoztam, amit nagyon élveztem, jó helyen volt a munkahelyem és a kollégáimmal is jól kijöttem. Szabadidőnkben sokat fürödtünk, ugyanis a sütöde közel volt a vízparthoz, így aztán még jobban elviselhető volt a munka. Amikor aztán a legjobb barátnőm is nyár közepétől csatlakozott a csapathoz, csak még jobb volt az egész.

A munka így leírva nem tűnhet nehéznek, pedig igenis nagy odafigyelést igényelt és a tisztaságra is kellőképpen figyelni kellett, mivel ez egy sütöde. Mindenkitől megkérdezték az interjú során, mi a kedvenc étele, mi az, amit a legjobban el tud készíteni és, ha az illető feltévelt nyert, akkor a papírjait is gondos alapossággal el kellett készíttetnie és bemutatnia, jelezve ezzel, hogy minden előírásnak megfelel.

Azért is tetszett ez a munka, mert szép helyen tölthettem el a nyarat, ráadásul idővel tényleg egy nagy baráti társasággá kovácsolódtunk össze, és nem mellesleg jól kereshettem ezzel a munkával, még a borravalót is megtarthattuk. Ennek örültem, mert egy új autóra gyűjtögettem, és már csak nagyjából annyi hiányzott pont, amit itt megkerestem.

Egyik nap, miután legalább két hétig tombolt a hőség, hatalmas vihar kerekedett a semmiből, és két napon keresztül esett az eső. Jobban mondva, ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Hatalmas szél volt, a vízpart szinte azonnal kiürült. Két napig senkit nem lehetett látni a vízpart környékén, erre az időre még a büfék és az éttermek is bezártak, annyira hideg volt. Természetesen igazán meleg ruha nem volt nálam, úgyhogy amilyen gyorsasággal jött a vihar, olyan gyorsan fáztam meg én is.

Aggódtam, hogy mi lesz, ha visszajön a jó idő, ismét megtelik a vízpart emberekkel, kinyitunk mi is ismét, viszont én meg nem tudok dolgozni, mert a betegség ledöntött a lábamról. Ugyan volt nálam egy-két pulóver és hosszúnadrág, de hát legalább három pulóvert kellett volna felvennem, hogy ne fázzak annyira.

Nem tudtam, mi tévő legyek, de első utam a gyógyszertárba vezetett, ahol a gyógyszertárban dolgozó hölgy az ACC 200 gyógyszert ajánlotta nekem. Azt mondta, ez segíteni fog és hamar meggyógyulok. Elmondta azt is, hogyan használjam és naponta hány adagot lehet bevenni. Ajánlott még mellé más egyéb gyógyszert is, ami pont jól jött, mert addigra már én is kifogytam a vitaminokból és a torokfájásra való szopogatótablettákból.

Megvettem tehát az ACC 200 por állagú gyógyszert, és amint a szállásomra érkeztem, első dolgom az volt, hogy kipróbáljam. Nem mondom, hogy rögtön jobban lettem tőle, de tényleg hamar segített megoldani a problémámat, és rendszeres szedés mellett pikk-pakk elmúlt minden tünet és már dolgozhattam is. Muszáj volt megvárni, míg teljesen felépülök a megfázásból, mert betegen nem mehettem volna a sütödébe, higéniai okok miatt nem megoldható lett volna.

Aztán mikor vége lett a munkának, a nyár is gyorsan elrepült és hazamentem, nem felejtettem el, hogy az ACC 200 milyen hamar helyre hozta a betegségemet, úgyhogy azóta tudom, hogy ha beteg vagyok, akkor ACC 200 gyógyszerre van szükségem. Másoknak is ajánlottam már azóta, elsősorban az anyukámnak, mert ő mindig más por állagú gyógyszert vásárolt idáig, amit egyáltalán nem tudtam meginni, így szóltam neki, hogy ez sokkal jobb és inkább ezt tartson otthon, ha esetleg átmennék látogatóba és esetleg mér beteg is lennék egy kicsit. Hogy biztos, ami biztos, ott is legyen belőle.

Bár van, akinek nem jött be annyira mint én, illetve volt olyan is, aki használta már vagy még mindig használja és ő is elégedett a készítménnyel. Nem szeretek gyógyszereket bevenni, de ez a vízben feloldós porállagú gyógyszer tényleg hatékony. Ezzel nem azt mondom, hogy minden nap önszántamból iszogatnám, de sokkal jobb, mint a tablettás gyógyszerek, amiknek szörnyű ízük van.

Emlékszem kiskoromban anyukám mindig kiborult tőlem, mert azt mondtam mindig, mikor beteg voltam, hogy inkább még hetekig szenvedek a betegsétől, mint hogy nekem gyógyszert kelljen bevennem. Aztán ő mindig azt mondta, hogy szomorú lesz, ha tovább is beteg maradok, én pedig nem szeretem, ha ő szomorú, így mindig bevettem a gyógyszereket. Néha csak úgy csináltam, és elrejtettem a párnám alatt vagy a zsebembe, de azt elfelejtettem, hogy anya cseréli az ágyneműket és mossa a ruhákat és megtalálja.  Hát, így jár az, aki még nem ismeri az ACC 200 gyógyszert!

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.