Hogyan fiatalodj tíz évet gyorsan és olcsón

Sütödében dolgozó hatvanas nagyim mostanában jutott el odáig, hogy elkezdjen aggódni a kora miatt. Teljesen jól néz ki, ízléses ruhákat visel, viszont most már nem tetszenek neki az egyre mélyülő ráncok a szeme körül, a szája szélén. Amikor azzal próbájuk vigasztalni nagyapával, hogy ezeket a ráncokat az értünk való aggodalom vájta bele a bőrébe, és igazából az irántunk érzett szeretete mennyiségét és milyenségét méltatják, valójában büszkének kéne lennie rájuk. Vagy legalábbis minket kéne utálnia, nem magát.

Legutóbb nagyon megsértődött, amikor a sütödében egy kopaszodó férfi úgy próbált bókolni neki a finom palacsintáért cserébe (amihez fogható tényleg nincsen az egész világon), hogy megjegyezte, ötvennél többnek egy perccel sem néz ki. Mikor megkérdeztem a nagyitól, hogy ez egy hatvannégy évesre nézve miért bántó, azt válaszolta, ő negyvennek sem akar kinézni még, hát mégis milyen dolog ez.

Én legyintettem, azt gondoltam, nem lesz itt gond, elromlott a mama kicsit, de jövő hétre biztos megjavul. De nagyapa kijelentette pár nappal később, hogy a nagyi bizony sírva alszik el, nem tűr simogatást, cirógatást, puszikákat sem. Most már alig eszik, és a sütödében sem értik, mitől ilyen kedvtelen az az asszony, aki mindig jobb kedvre vidítja őket, még a latyakos, szomorkás, őszi délutánokon is. Mamika nagyon üdítő személyiség volt, folyton kicsattant az energiától, szóval lehangolt viselkedése szembetűnt még a friss vendégeknek is.

Elkezdtem aggódni, szóval tegnap kicsit böngésztem a neten, mit lehetne tenni érte, és mit tudnék segíteni én. Férfiként sosem értettem, de azóta (főképp az internetes fórumokról) többet tudok a női lélek működéséről, az öregedéstől való félelemről. Azt olvastam, a nők attól félnek, az arcuk gyűrődései elrontja a szépségüket, olyan nyomoknak érzékelték őket, amelyek véglegesen megpecsételik a nőiességüket, nőként való érvényesülésüket.

Szerintem nagyi még így is különösen szép volt, és sosem abban láttam a kecsességét, mennyire kisimult az arca, egyszerűen csak olyan kisugárzással rendelkezett, amely nagy hatással volt mindenféle lényekre. Szerették a kutyák és a cicák is kivétel nélkül, sőt, még a pók sem szaladt el, amikor leütni készülte…

De mama ezt nem érzékelte, belesüppedt saját maga által gerjesztett csúnya energiáiba és rémképeibe. Papám azt hallgatta esténként, mennyire csúnya is ő (mármint mama), milyen kinyúlt a bőre, sárgásak a szemhéjai. Különösen nehéz lehetett neki (mármint a papának…), mert a nagyit, az ő Juditját látta a legszebbnek valaha, még ennyi idő elteltével is. Papám volt a Kékszakállú, aki örökké bezárta saját kis életébe a mamát, de a mama most szomorú volt, és ilyennek még sose látta, és nem tudta, mit kéne kezdenie a helyzettel.

Miközben a netet böngésztem, hogy mit kéne tennem, találtam egy ékszershopot, ami swarovski ékszereket is árusított. Az ékszerek fénye emlékeztetett nagyi szemének cinkos csillogására. Úgy éreztem, szereznem kell neki egy négy karátos, ezüstből készült, csepp alakú fülbevalót, hozzá illő karkötővel.

Arra gondoltam, hogy ez talán megvigasztalhatná, ezek az ékszerek tükröt tarthatnának neki saját magáról. Szóval rendeltem neki. És nagyon izgatott voltam, hogy beteljesül-e a megérzésem.

Néhány nap múlva meg is érkeztek a swarovski ékszerek, gyönyörű, piros dobozkában. A tatával együtt adtuk oda neki, az első kérdése persze az volt, miért, milyen alkalomra, de hát nyilván nem mondhattunk igazat. Annál már csak az lett volna szebb, ha mellé egy kis üdvözlőkártyára ráírtuk volna, hogy nagyinak, kapuzárási pánikja alkalmából.

Amikor kibontotta az ékszereket, teljesen megdöbbent. Ezeket nézegette már napok óta a neten, megkívánta őket nagyon. Annyira örült nekik, hogy még az árukba sem kötött bele, persze neki minden drága volt, nagyira ne költsön senki semmit soha.

Föl is vette őket rögvest (lefekvés előtt a mosogatáshoz), de másnap reggel úgy tette-vette magát a boltban, hogy kényesen lógtak róla a gyönyörű swarovski ékszerek. Többször nem hallottuk panaszkodni őt a ráncai miatt.

Az i-re pedig az tette a pontot, hogy a múltkori, roppant sértő bácsi a sütödében, egy legközelebbi alkalommal megjegyezte: „Juditka, hát maga napról napra szebb, mintha tíz évet fiatalodott volna!”

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.