Csak bírjam a munkát!

mixertanfolyam

mixertanfolyam

Van egy nagyon kedves fiatalember, aki már néhány éve nálam dolgozik a konyhában, és lassan már ő végzi a munka nagyját az ételek körül. Hiába, én sem vagyok már a régi! Az évek folyamán szépen megtanítottam neki minden apró-cseprő fortélyomat, amikért sok vendég hozzám járt enni. Viszont most kikérte magát három egymás utáni hétvégére, mert szeretne elvégezni egy mixertanfolyamot. Azzal érvelt, hogy hamarosan itt a nyár, a nagy meleg, és biztos nekünk is jól jön majd, hogy tud majd készíteni színes és hűsítő finomságokat. Igazából úgy voltam vele, hogy ha semmi köze nem lenne a büféhez, még akkor is nagyon szívesen elengedném erre a három hétvégére, mert nagyon rendesen dolgozik, és tényleg csak akkor nem jön be, ha valami komolyabb oka van. Csak az az egyetlen aggodalmam van a dologgal kapcsolatban, hogy rendben lesznek-e a dolgok ezeken a hétvégéken. Lehet, hogy érdemes lenne arra a néhány napra segítséget találni helyette. Ha nem is olyan jót és gyakorlottat, de valakit, aki a munka egy részét legalább át tudja vállalni tőlem. A szép idő miatt egyre forgalmasabbak a hétvégéink, és mindig büszke voltam arra, hogy nálam a vendégnek soha nem kellett sokat várnia, amíg az asztalára került az étel. Nem szeretném ezt az alapszabályomat még pár napra sem feladni. Aztán úgyis elválik majd, hogy mi lesz a jó megoldás. Mert megoldás egészen biztosan lesz!

Újulunk, szépülünk

Ahogy közeledik a tartósan szép és tavaszias idő, nálunk is egyre nagyobb forgalom várható. Részben ezért is döntöttem úgy, hogy a konyhában szükség van egy-két kisebb változtatásra. Semmi komolyabb dolog, csak biztosítani szeretném, hogy nagyobb mennyiségben tudjuk a hozzávalókat tárolni, és ne fogyjunk ki kétnaponta valamiből. Erre a megoldás pedig az lett, hogy új polcokat szereltettem föl, és így legalább már a bukósisak sincs folyton útban, amiről a múltkor írtam, mert jutott neki hely az egyik polc végében. Mindenképpen kényelmesebb is lesz így, mert előrelátóan több polcot tetettem fel, mint amennyit feltétlenül szükséges lett volna. Ezért most az a szokatlan állapot áll fenn a konyhában, hogy van olyan felület, amire lehet pakolni, és még nincsen tele. Bár attól nem félek, hogy még egy hónap múlva is ez lesz a helyzet. Ahogy sürgünk-forgunk a konyhában, pillanatok alatt megtelnek, még azok a helyek is, amikről első ránézésre azt mondtuk, hogy már tele van. De azt legalább elmondhatjuk a konyháról, hogy idebent minden flottul megy. Nem vagyunk útban egymásnak, pedig ez éppenséggel nem egy több száz szobás hotel konyhája. De mi azért jól megvagyunk benne. Bár az is kétségtelen, hogy többen már tényleg nehézkesen férnénk itt el. Remélem, még jó sokáig bírjuk ennyien ezt a tempót, és nem kell új segítőt felvennem, mert bajban lennénk.

bukósisak

bukósisak

Hogy bírja ezt valaki?

buszrendelés

buszrendelés

A minap volt a büfében egy igen emlékezetes vendégem. Több, mint egy órát ült bent, és végig evett egy teljes menüt. Ez önmagában még nem szokatlan, mert számos nagyétvágyú vendégem volt már. A közel másfél órás ebéd sem olyan különleges, mert miért ne tenné meg, ha megteheti, hogy kényelmesen ebédel meg. Viszont azalatt az idő alatt, amíg a büfében ült, nem volt egy teljes perc, hogy ne telefonált volna. Gyakorlatilag csak addig emelte el a fülétől a telefont, amíg másik számot tárcsázott. Ráadásul megállás nélkül beszélt, ami egy idő után azért már elég zavaró tud lenni. Amennyire kivettem a hangosabb beszélgetésből, valami nagy szervezkedésben volt éppen benne legalább nyakig. Emlegetett mindenféle buszrendelést, meg szállásfoglalást és ehhez hasonlókat. Ez még így önmagában nem is lett volna olyan szörnyen nagy probléma, de a rendelésfelvétel gyakorlatilag lehetetlen volt. Azt azért meg mégsem tűrjük el, hogy csak mutogassanak nekünk, hogy ez vagy az kell neki. Mi sem bánunk vele tiszteletlenül, hát ő is tiszteljen meg minket annyival, hogy leteszi a telefont, amíg beszél velünk. Jobban mondva beszéljen velünk, és ne tőlünk várja, hogy majd kitaláljuk a gondolatait! Nem mondom, hogy bántam, mikor végül a számlát kérte… Minden esetre, ha még egyszer bejön hozzánk enni, az biztos, hogy bármelyikünk azonnal felismeri, annyira maradandó élmény volt.

Úgy tűnik, kevés a hely

A barátnőm fia, akiről a múltkor írtam, tényleg elkezdett nálam kisegíteni, és mondhatom, hogy tényleg nagy segítséget jelent. Viszont a tavaszias idő megjelenésével ő is előszedte a robogóját, és azzal közlekedik mindenhova. Többek között dolgozni is, aminek következtében állandóan cipeli magával azt a hatalmas bukósisakot, amit a motorozáshoz hord. Viszont ezt a konyhát nem arra találták ki, hogy ekkora helyet foglaló dolgokat elbírjon. Úgyhogy most jobb híján oda pakoljuk, ahol éppen nincsen útban. Így, hogy egyel többen kell elférnünk alkalmanként a konyhában, így is elég szűkös a hely, de azért még megoldható.

bukósisak

bukósisak

Egyébként nagyon rendben mennek a dolgok errefelé. Ha az időjárás megengedi, akkor már a kinti asztalokból is kirakunk néhányat. Lassan át kellene gondolnom, hogy milyen változtatások legyenek a menüben a tavaszhoz igazodva. Nem szeretném, ha csak olyan dolgok lennének, amik már tavaly is szerepeltek a tavaszi menüben. Szóval ki kell találnom valami újat, ami igénybe vesz némi időt. Azért, mire beköszönt az április, készen lesz a tavaszi menü is. És remélem, hogy áprilisra megérkezik az állandó jó idő is, és rendszeresen kint lehet már az összes kinti asztal.

Segítséget kapok

Be kell, hogy valljam, én sem vagyok már a régi. A forgalmasabb időszakokat néha alig győztem, úgyhogy eldöntöttem, hogy változtatok a dolgon. Ráadásul a sors is a segítségemre volt, mert az egyik barátnőm gimnazista fia ausztriai munka után mostanában jött haza, és itthon is szeretne valami kis zsebpénzt keresni az iskola mellett. Nekem pedig pont kapóra jött ez a lehetőség. Pláne, hogy kint Ausztriában is hasonló feladatokat látott el, mint amiket nálam fog majd. Bár, ha ügyes, akkor lehet, hogy ott tartom, és előbb-utóbb még a főzés körül is kap feladatokat. Egyelőre a büfés élet utálatosabb feladatai jutnak neki, de nem győzte bizonygatni, hogy ez őt mennyire nem zavarja. Kénytelen vagyok elhinni neki, mert nekem meg pont ezen a területen jön leginkább jól a segítség. Ráadásul akármilyen sűrű is a menetrend, az ételek elkészítésének minden egyes pillanatát élvezem, még ennyi év után is. Soha nem is értettem azokat, akik nem szeretnek főzni. Én már kislány koromban is mindig a konyhában sertepertéltem, és ez mostanra sem változott meg túlságosan. Ha főzésről van szó, akkor bárhol vagyok, szívesen besegítek. Az egyetlen gyengém ebből a szempontból a mosogatás, mert azt valahogy nem tudtam megszokni. Képes a hideg is kirázni, ha arra gondolok, hogy tele a mosogató mosatlannal…

ausztriai munka

ausztriai munka

A beszédes vendégek…

A minap vendégem volt a büfében egy rendkívül beszédes fiatalember. Éppen nem volt túl nagy forgalom, úgyhogy rendszeresen kettesben maradtunk. Ő ette az ebédjét, én tettem-vettem, amit éppen megláttam. Már nem is emlékszem pontosan, hogy hogyan indult a beszélgetés, de szép lassan elmesélte, hogy ki is ő, és mi járatban van erre. Elmondta, hogy átutazóban van egy flottakezelő cég megbízásából, és éppen azon gondolkozott, hogy hol egye meg a kicsit késői ebédjét, mikor meglátta a büfét. Úgy fogalmazott, hogy szimpatikusnak tűnt neki, ráadásul már éppen az éhenhalás szélén állt amúgy is. De hozzátette, hogy abszolút nem bánta meg, mert isteni a hamburgerem, és szégyenszemre lehet, hogy meg kell, hogy hagyja a végét, mert már pukkadásig tele van. Az ilyen véleményeket mindig jó hallani, még ennyi vendéglátásban eltöltött év után is. Ezekért a vendégekért érdemes megtartani az eredeti nyitvatartási időtartamot, és nem rövidíteni csak azért, mert bizonyos időszakokban kevés a vendég. Vagy akár az is előfordulhat, hogy félóráig, háromnegyed óráig nem tér be senki a büfébe. Szerencsére az általános forgalomra még így sem lehet egy hang panaszom. Végeredményben mondhatom, hogy a törzsvendégekért és az ilyen egy-egy alkalomra betérő kedves vendégek teljesen ellensúlyoznak bármit, amit ebben a munkában esetleg nem lehet szeretni.

flottakezelő

flottakezelő

Egyre csak fogynak…

A legutóbb arról írtam, hogy nagyon kedves törzsvendégeim hagynak itt egy időre, mert elszólítja őket a munka Ausztriában. Ezt a többi vendégemnek is mesélgetem időnként, és most újabb szomorú hírre derített fényt. Mégpedig arra, hogy másik két vendégem a strandszezon kezdetével hagyja itt a büfét, legalábbis a szezon végéig. Igaz, hogy ők csak a Balatonig mennek, mert ott fogják végigdolgozni azt a pár hónapot áprilistól októberig. Bár természetesen örülök annak, hogy van lehetőségük és ilyen nagy lelkesedéssel mennek, de azért persze ők is hiányozni fognak a büfé mindennapos életéből. Remélem, hogy már nem lesznek többen, akik szintén közlik, hogy ennyi és annyi időre sajnos itt kell, hogy hagyjanak. Szerencsére van olyan forgalma a helynek, hogy még kétszer ennyi törzsvendéget sem érezne meg, de hát az csak az üzleti része. Én hajlamos vagyok nagyon hozzászokni egyes emberek jelenlétéhez, főleg akkor, ha olyan jó társaságot biztosítanak, mint a fent említett törzsvendégeim. Tőlük nem unalmad a nap, mert mindig hoznak valamiről vagy valakiről érdekes történetet, amiről különben lemaradnék. Sajnos ez nagy hátránya a büfé üzemeltetésének, hogy lemaradok a város híres és hírhedt eseményeiről. De a vendégeimért még ezt az áldozatot is megéri meghozni. Arról nem is beszélve, hogy máskülönben nem találkozhattam volna azzal a sok remek emberrel, akiknek a hiányát most előre ennyire megsiratom!

munka Ausztriában

munka Ausztriában

Kevesebb lesz a törzsvendég…

A napokban járt nálam két kedvenc törzsvendégem, és szomorúan újságolták, hogy most egy jó ideig nem fognak majd nálam enni. Szomorúan vettem tudomásul, de legalább a dolognak van jó oldala is, mert ausztriai munkák miatt lesznek távol egy ideig. Tehát, ugyan én nem foguk velük találkozni egy darabig, de jó tudni, hogy van munkájuk. Azt is mondták, hogy azért mennek ilyen messzire dolgozni, mert az osztrákoknál sokkal jobban meg tudják őket fizetni, mint azoknál a munkáknál, amiket eddig elvállaltak. Ahogy egyre többet gondolkozom ezen, egyre inkább azt gondolom, hogy hiányozni fognak. Pedig nem vagyok egy szentimentális alkat! De bármikor, ha jöttek, mindig hoztak valami szórakoztató történetet, egy anekdotát. Én pedig már előre tudtam, hogy mit fognak enni és inni. Nem is nehéz tudnom, hiszen évek óta ebédelnek nálam, és jobbára mindig ugyanazt kérik. Azzal próbáltak vigasztalni, hogy nem maradnak sokáig, és pláne nem lesz ez a végleges helyük. Alapvetően szeretnek ezen a környéken dolgozni, csak valamit fejleszteni szeretnének a kis vállalkozásukon, és ehhez szeretnék „megszedni” magukat egy kicsit, hogy ne kelljen hitelt felvenni a banktól. Szerintem ez nagyon bölcs ötlet volt a részükről. Inkább hozzon az ember ilyen áldozatot, minthogy eladósítsa magát. Különben is manapság annyi embernek van tartozása a különböző bankoknak, és csak egyre több lesz ahogy telnek az évek.

ausztriai munkák

ausztriai munkák

A változatosság garantált

A büfében nap mint nap a legkülönfélébb emberek fordulnak meg. Köztük pedig sok az olyan, akit valószínűleg más nem hallgat meg, és ezért nekem mesélik el az ügyes-bajos dolgaikat a kávé vagy egy lángos mellett.

forgácsoló szerszámok, akkus csavarhúzó, sarokcsiszoló

forgácsoló szerszámok, akkus csavarhúzó, sarokcsiszoló

Van egy visszatérő vendégem, aki nem tudom pontosan a szakmáját, de mindenesetre szerszámokkal dolgozik, az egészen biztos. Valamelyik alkalommal például részletes előadást tartott nekem arról, hogy mik azok a forgácsoló szerszámok, az akkus csavarhúzó és a sarokcsiszoló. Volt még valami negyedik is, de annak már végképp nem tudtam megjegyezni a nevét. Ezeknek is csak azért, mert egyrészt legalább a szavak külön-külön értelmét ismerem. No, meg persze azért is, mert minden második mondata úgy kezdődött, hogy a „sarokcsiszoló tehát” vagy a „forgácsoló szerszámok ennek megfelelően”. Ráadásul abban az időszakban kevés is volt a vendég, így oda tudtam rá figyelni, hogy mit magyaráz. Nem mondom, hogy meg is értettem minden egyes részletet, de azt láttam rajta, hogy élvezi a figyelmet. Hát miért ne tenném meg, kérdem én, ha ilyen egyszerű neki örömet okozni? Számos alkalommal látom a vendégeimen, hogy csak egy kis figyelemre és odafigyelésre lenne szükségük. De úgy látszik, hogy ezek a dolgok kihalófélben vannak a mai rohanó világban. Én azért próbálom megtenni, ami tőlem telik, hátha ezzel segítek valakinek.